Sokan gondolkodnak azon, vajon mi történik a szelektíven összegyűjtött hulladékkal, amikor az utcai gyűjtőedényből elszállítják. Ezt a kérdést járja körül a videó, amely a színfalak mögé nyújt bepillantást: az egyik legnagyobb amerikai hulladékfeldolgozóba, ahol átlagosan napi 450 tonna újrahasznosításra szánt anyagot kezelnek.
Magával ragadó képsorok mutatják be, hogyan szelektálják gépek és emberek közösen a beérkező csomagolóanyagokat, az alumínium italosdobozokat, a karton tejesdobozokat, sőt még a Starbucks kávéspoharakat is. Az ismertető hangsúlyt fektet az automatikus rendszerek – például az optikai és mágneses válogatók – működésére, de felmerülnek olyan problémák is, mint a helytelenül bedobott elemek vagy a műanyag szatyrok, amelyek súlyos gondokat okozhatnak a gépekben.
Szó esik a „wish cycling” jelenségről is, vagyis amikor valaki azért helyez el egy tárgyat a szelektív hulladékban, mert szeretné újrahasznosítani, holott az valójában nem oda való. Kiderül, hogy ezek az „álomhulladékok” végül a hagyományos hulladéklerakókban kötnek ki. Külön érdekességként megtudjuk, milyen szerepe van az alumínium újrahasznosításának az energiatakarékosságban, illetve hogyan alakul ki végül az az újrahasznosított nyersanyag, amelyből akár kartondoboz, akár műanyag palack készülhet újra.
