Mindenütt körülvesz minket valami – de vajon létezik igazi, abszolút semmi? A film felveti ezt az ősi filozófiai problémát, bemutatva, hogyan változott a tudományos gondolkodás fejlődése során a „semmiség” megértése.
Arisztotelész idején elképzelhetetlen volt az üres tér, és a természet látszólag mindent megtett, hogy elkerülje a vákuumot. Az évszázadok során feltalálók és tudósok, mint Torricelli és Pascal, megdöbbentő kísérleteik révén mégis képesek voltak vákuumot létrehozni, elindítva ezzel egy tudományos forradalmat. Mire a századfordulóra érünk, a vákuum már az ipari és technológiai fejlődés alapjává válik, gondolkodásunkban pedig egyre inkább azt sugallja, hogy talán a semmi sem annyira üres, mint elsőre látszik.
A modern fizika színterére lépve, Einstein és a kvantummechanika révén újabb, mélyen furcsa rétegek tárulnak fel. Az úgynevezett semmi – a vákuum – a kvantumtér-elméletben már nem passzív, hanem pezsgő, folyamatosan változó struktúra. Heisenberg határozatlansági elve és Dirac forradalmi gondolkodása révén fény derül arra, hogy a semmiből energia és részecskék is előbukkanhatnak röpke pillanatokra, majd nyom nélkül eltűnnek.
Az univerzum történetével kapcsolatos legmélyebb rejtélyek közé tartozik, hogyan született meg minden abból, ami látszólag semmi – és miként hatottak a kvantumfluktuációk a galaxisok és a csillagok elrendeződésére. A film kutatja a vákuum, a semmi és a létezés közötti összefüggéseket, feltárva, hogy a valóság leghétköznapibb fogalmai is mennyire misztikusak lehetnek, amikor a tudomány végső határain járunk.
