Képzeljük el, hogy a 17-18. század legnagyobb elméi, mint Newton vagy Gauss, korunk mesterséges intelligencia eszközeit, például nagy nyelvi modelleket (LLM-eket) használhatták volna. Mit kezdhettek volna ennyi adattal és összefüggéssel, amelyet ma egyetlen ember sem tud teljes egészében átlátni?
Az elmélkedés során felvetődik a kérdés, hogy az LLM-ek hogyan segíthetik a tudományos felfedezéseket: lehetőségük lenne az óriási irodalom feldolgozására, az összefüggések gyors felismerésére, vagy új hipotézisek megalkotására. Ugyanakkor azt is vizsgálják, Newton milyen intuícióval dolgozta fel a matematikai és fizikai adatokat, és hogyan jutott el ezekből általános tételekig.
Történelmi példák (mint a prímek eloszlásának vizsgálata Gauss által vagy a híres Riemann-sejtés születése) szemléltetik, hogyan születtek matematikai elméletek az óriási mennyiségű kézzel gyűjtött adatból, és rávilágítanak arra, mennyi lehetőség rejlik a modern számítási eszközök használatában. Mindezek mellett felmerül, hogy az információk strukturálása, a margókba írt megjegyzések vagy az informális, intuitív megközelítések hogyan járulnak hozzá a tudomány fejlődéséhez.
