Az európai országokban általánosan megfigyelhető lakhatási válság egyik legdrámaibb példáját Portugália szolgáltatja. Az elmúlt években az ingatlanárak soha nem látott mértékben emelkedtek, és már messze meghaladják a lakosság jövedelmi lehetőségeit.
Lisszabon Európa legkevésbé megfizethető nagyvárosává vált, miközben országos szinten is kirívó az ingatlanpiaci túlértékeltség. Ennek okai között szerepel a lakásépítések lassúsága, a szigorú szabályozások, valamint a külföldi befektetők beáramlása, akik különösen Lisszabonban és Portóban növelték a keresletet. Ezek a tényezők együttesen hozzájárultak a helyiek kiszorulásához és a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásához.
Az állami lakásprogramok hiánya miatt a lakosság többsége kénytelen a piaci lakbérek mellett maradni, ami elsősorban az alacsony és közepes jövedelműek számára okoz problémát. Felmerül a kérdés, hogy a lakáshiány vagy a külföldi vásárlók növekvő szerepe okozza-e inkább a krízist; mindkét oldal mellett erős adatok szólnak.
Az ország gazdaságpolitikája, mint például a ‘golden visa’ programok és a turizmus felfutása, szintén jelentős hatással volt a lakáspiacra. Rövid távú lakáskiadási platformok, mint az Airbnb, rengeteg lakást vonnak ki a hosszú távú bérleti piacról, tovább növelve a feszültséget.
