A beszélgetés a tudomány céljának és természetének filozófiai kérdéseit járja körbe. A résztvevők megvitatják, hogy mi határozza meg a tudományos vállalkozást: vajon a világ igaz, részleteiben pontos elméleteinek megalkotása a cél, vagy inkább a tapasztalatilag sikeres, empirikus bizonyítást nyert teóriák létrehozása?
Felszínre kerül a tudományos realizmus és antirealizmus közötti éles különbség: előbbi hisz abban, hogy tudományos elméleteink igazak, míg utóbbi szerint elegendő, ha azok empirikusan működőképesek. Megkérdőjelezik, vajon a tudomány termékei valóban a valóságot írják le, vagy csak a jelenségek leírására, előrejelzésére alkalmasak.
Az eszmecsere során szóba kerül a közismert „nincs csodák nélkül” érv is, amely szerint a tudományos elméletek „igazsága” magyarázza sikereiket – de vajon ez a tudományos magyarázat helyes útja-e? Ugyanígy, a tudomány filozófiai pozíciói közötti finom különbségek és a közös gondolkodás kérdése is terítékre kerül.
Felmerül az is, hogy vannak-e egyáltalán túllépési lehetőségeink a tapasztalható jelenségeken, vagy minden „valóság mögöttit” mindig csak elméleti reprezentációkon keresztül tudunk szemlélni. A diskurzus a józan ész realizmus, a naiv realizmus, valamint a filozófiai szkepticizmus problémáit is bemutatja.
