A Cursor vezérigazgatója, Michael Trule egy merész kísérletet hajtott végre: egy hétig teljesen autonóm módon futtatta a GPT 5.2-t, amelynek eredményeként az MI hárommillió sor Rust kódot generált, és a semmiből hozott létre egy működő böngészőmotort. A fejlesztés egyetlen pontján sem avatkozott közbe ember, így a projekt az autonóm MI-használat éles próbatétele lett.
A videó kétféle MI-megközelítést hasonlít össze: a Claude Code és az OpenAI Codex rendszereket. Ezek eltérő filozófiát képviselnek abban, hogyan dolgozik együtt ember és MI. Érdekes kérdéseket vet fel, mint például: vajon egy MI inkább kolléga vagy eszköz legyen, és ez hogyan hat a munkafolyamatokra, illetve hogy a csapat különböző tagjai közül ki tudja hatékonyan alkalmazni ezeket a technológiákat.
Kiderül, hogy a Claude Code iteratív, dialógus-alapú együttműködést ösztönöz, ahol a visszacsatolás és a tanulás kulcsszerepet kap, míg a Codex a precíz feladatkiadásra és végrehajtásra, azaz a teljes autonómiára koncentrál. Olyan példákat is bemutat, ahol a senior fejlesztők a Codex segítségével egy hétre szinte teljes mértékben automatizálni tudták munkájukat, de felmerül, hogy a kevésbé tapasztalt felhasználók számára ez kockázatot jelenthet.
Az MI formák közötti különbségek túlmutatnak a szoftverfejlesztésen, és alapvető kérdéseket vetnek fel arról, milyen készségekre van szükség ahhoz, hogy profitálni tudjunk az egyes rendszerekből. További izgalmas kérdéseket feszeget a jövő szervezeti versenyképességéről, a specifikációk minőségéről és arról, hogy mennyire vagyunk őszinték a saját felkészültségünkkel kapcsolatban, ha a legfejlettebb MI-kkel dolgozunk.
