Mexikóban mindennapos a nők elleni erőszak, és naponta tíz nőt gyilkolnak meg. Az ügyeknek csupán egy részét vizsgálják nőgyilkosságként, miközben a társadalom patriarchális berendezkedése, a kábítószer-kereskedelem és az igazságszolgáltatás tehetetlensége tovább nehezíti az áldozatok családjainak küzdelmét.
A film bemutatja azokat az édesanyákat és aktivistákat, akik közösen próbálnak fellépni a nőgyilkosságok ellen. Hangsúlyt kapnak a különböző mozgalmak, egyetemi kollektívák és alkotóközösségek is, akik az áldozatok emlékét őrzik, és kreatív eszközökkel hívják fel a figyelmet a problémára.
Kiemelt szereplők között vannak gyászoló édesanyák, diákok, művészek és ügyvédek, akik saját életük történetén keresztül illusztrálják, hogyan érinti a nők elleni erőszak az egyént, a családot, és magát a társadalmat. Felmerül a kérdés, hogyan lehet hatékonyan reagálni a hatóságok közönyére vagy a társadalmi normák akadályaira, és vajon milyen alternatívákat kínálnak a közösségi összefogások.
A dokumentumfilm rávilágít, hogy a probléma nemcsak nagyvárosi környezetben, hanem az őshonos közösségekben is jelen van. Megjelennek generációkon átívelő történetek, a nők helyzetét formáló tradicionális szokások, és azok az egyéni lázadások, amelyekből ma országos mozgalom nőtt ki.
