Az ismerten nyitott, egymillió dolláros matematikai problémaként számon tartott Navier-Stokes-egyenletek körül bontakozik ki a történet, amelynek megoldása alapvető fontosságú lenne a folyadékok mozgásának teljes előrejelzése szempontjából. E problémához kapcsolódik a repülőgépek tervezésétől az időjárás-előrejelzésig számos gyakorlati alkalmazás fejlődése.
Az OpenAI bejelentése szerint saját, következő generációs mesterséges intelligenciamodelljük megtalálta a megoldást erre a problémára, ami azért jelentős áttörés, mert ez az első alkalom, hogy ilyen nehézségű matematikai kihívásra AI adta a választ – ráadásul gyorsabban, mint eddig bármely emberi kutatócsoport. Az AI képessége, hogy magát is fejlessze új ismeretek felfedezésével, új távlatokat nyit a tudományos kutatásban.
Az viszont, hogy pontosan hogyan jutott az MI a megoldáshoz, komoly vitákat generált a kutatói közösségben: két matematikus, akik szintén a megoldáson dolgoztak, azt sejtik, hogy eredményeik, amelyeket OpenAI rendszerein tároltak, az AI trenírozásában felhasználásra kerülhettek. Felmerül tehát a kérdés: kit illet a tudományos érdem – az embert vagy a gépet? A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a platformok, mint az OpenAI és az Anthropic, milyen módon használják fel a felhasználók adatait saját rendszerük továbbfejlesztéséhez.
Felvetődik, hogy a jövőben, amikor az MI képessé válik önmagát folyamatosan tökéletesíteni, hol marad az ember helye a tudományos felfedezések világában. Ez a fejlemény egyrészt izgalmas lehetőségeket rejt, akár minden betegség gyógyítására, anyagtudományi vagy környezetvédelmi áttörésekre is sort keríthet, ugyanakkor félelmetes is, hiszen az MI fejlődése exponenciális szakaszba léphet, amelyet az emberiségnek kontroll alatt kell tartania.
