Az emberiség történetének egyik legnehezebb nyitott matematikai feladványát sikerült megoldani, méghozzá mesterséges intelligencia segítségével. Egy kvantitatív kutató, Neil Smani, a GPT 5.2-vel dolgozott együtt, hogy a híres Aeros-problémára, 397-re kidolgozza a megoldást. Érdemes megfigyelni, hogy a bizonyítást maga az AI generálta emberi utasítások alapján, majd Terrence Tao, a világhírű matematikus ellenőrizte és elfogadta.
Az ilyen eredmények, mint a nemrégiben sikeresen elért megoldások sorozata, teljesen új korszakot nyitnak a matematikában és a tudományos felfedezésekben. Ráadásul az elképesztő tempó is látható: például a legújabb modellt csupán 15 perc alatt sikerült rávezetni a megoldásra.
Felvetődik a kérdés: milyen jelentősége van annak, amikor a mesterséges intelligencia képes olyan szintű tudományos vagy matematikai felfedezést tenni, amely korábban csak keveseknek sikerült? Az AI képes saját magát is folyamatosan fejleszteni, mind hatékonyságban, mind új tudományos módszerek felfedezésében, sőt, már saját algoritmusait is fejleszti például mátrixszorzás terén.
Az MI alkalmazásai egyre több területen bukkannak fel: akár a nemzetközi matematikai diákolimpiák feladatainál, akár a Google fejlett rendszereinél vagy nyílt forráskódú tudományos modelleknél. Aki csak követi az ilyen áttöréseket, látja, hogyan gyorsul fel a haladás a tudományban és technológiában, miközben az MI egyre inkább képes olyan problémákat is megoldani, amelyeket eddig lehetetlennek tartottunk.
Az MI-k fejlesztése és finomhangolása már elérhető felhőalapú infrastruktúrák segítségével is, amelyek transzparens árazást és a rugalmas kezelés lehetőségét kínálják. Komoly kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban: vajon valóban a mesterséges intelligencia lehet az, ami áttörést jelent minden tudományterületen? Hogyan változik meg a kutatás és a világ, amikor az MI már fáradhatatlanul dolgozik társadalmi és tudományos problémák megoldásán?
