Az elmélkedés középpontjában az áll, vajon mennyire szeretnénk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) szerepet játsszon a „maker” hobbiban, vagyis a kézműves, barkácsoló mozgalomban. Felmerül, hogy a cégek mindenhová erőltetik az MI-t, de tényleg szükség van rá minden hobbiban?
Személyes példákon keresztül kerül szóba, hogyan változott az MI megítélése a generatív technológiák — mint például a ChatGPT — megjelenésével, amelyek azonnali, emberi-szerű válaszokat produkálnak, és ezzel nagy hatást gyakorolnak a mindennapi életre, beleértve az oktatást és a hétköznapi kreatív folyamatokat.
Felvetődik a kérdés, hogy az MI mennyire segíti vagy akár hátráltatja a tanulási és alkotási folyamatokat, különösen, ha a tanulók inkább megkerülik a valódi gondolkodást és problémamegoldást. Részletes elemzés boncolgatja, hogy az MI-hez való túlzott bizalom miként befolyásolhatja a jövő generációk valódi kompetenciáit.
További témakörök között szerepel, hogy az MI mennyire hasznosítható ötletgenerálásban, kódolásban vagy éppen 3D nyomtatásban és modellezésben. Egyaránt megjelennek pozitív példák (mint a 3D nyomtatók felügyelete MI-vel), valamint a felmerülő problémák, például a minőségi, illetve szerzői jogokkal kapcsolatos aggályok az MI-alapú modelleknél.
Egyedi MI-eszközök és fejlesztések is fókuszba kerülnek, bemutatva, hol tartanak ezek a technológiák, illetve mennyire praktikusak a való életben. Ugyanakkor felmerül az is: milyen lehetőségeket és korlátokat rejt mindez, ha alkotásról, kreativitásról vagy közösségi tudásról van szó.
