Az elmúlt évszázadokban a hagyományos bankrendszer hatalmas vagyont halmozott fel egy egyszerű mechanizmusra alapozva: az ügyfelek betéteit magasabb kamatra helyezték ki, miközben a betéteseket alacsony hozammal díjazták. Ezt a modellt most egyre nagyobb kihívás elé állítják a teljesen fedezett, magas hozamú stablecoinok, amelyek forradalmasítják a digitális pénzügyi rendszert.
Felszínre került egy, a kriptovalutákra vonatkozó törvény — a Genius Act —, amelyet az amerikai kormány vezetett be a digitális eszközök szabályozására. Bár a törvény célja a fogyasztóvédelem, lényeges engedménnyel kedvezett a tradicionális bankoknak: megtiltották a stablecoin-kibocsátóknak, hogy kamatot fizessenek a token tulajdonosoknak. Ugyanakkor egy jelentős kiskaput szabadon hagytak, amely lehetővé tette a közvetett hozamkifizetést harmadik félnél — ezt azonnal kiaknázták a kriptotőzsdék.
Az amerikai bankszektor, különösen a legnagyobb bankok és a Bankárok Szövetsége most minden eszközzel harcol ezen kiskapu lezárásáért. Az új jogszabály-tervezetek, mint a Clarity Act, konkrétan arra irányulnak, hogy betiltsák mindenféle stablecoinhoz kapcsolódó hozamfizetést, akár közvetve is. Az így kialakuló lobbitevékenység és politikai harc nem csupán gazdasági, hanem alapvető technológiai és szabadságjogi kérdéseket is felvet.
Felmerül a kérdés: ha az állam ténylegesen ellehetetleníti a hozamfizetést, vajon hová áramlik majd a tőke? Vajon a decentralizált pénzügyi protokollok képesek lesznek elnyelni a bankrendszerből kiáramló dollármilliárdokat? És mi lesz a Wall Street hagyományos üzleti modelljével, ha a digitális dollár mindenki számára elérhető, átlátható és tisztességes hozamot kínál?
