Az előadó egy személyes hangvételű üzenetben arról beszél, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia (AI) az informatikai mérnöki hivatást. Felveti, hogy bár sokan attól tartanak, hogy az AI feleslegessé teszi a mérnököket, valójában egyre nagyobb szükség van rájuk, hiszen az AI csak felszínesen képes működő kódot generálni, de a valóban megbízható, komplex rendszerek megtervezése és működtetése ennél sokkal nagyobb szakértelmet igényel.
Érdekes témaként merül fel, hogy az AI által írt kódok hibalehetőségei és a hibák hatóköre sokszorosa a korábbiaknál, amikor az emberi mérnökök közvetlenül írták a szoftvereket. Ennek következménye, hogy a mérnökök felelőssége megnő: nekik kell felügyelni, kontrollálni és garantálni a rendszerek biztonságát és megbízhatóságát, legyen szó akár nagyvállalati, akár startup környezetről.
Megtudhatjuk azt is, hogy egy újfajta szakmai szakadék formálódik: nem az válik elsődlegessé, hogy valaki tud-e kódolni, hanem hogy képes-e összetett rendszereket tervezni és működtetni. Szó esik további, humán-mérnöki kompetenciákról is, mint például az empátia, a bizonytalanság kezelésében való tapasztalat és a rendszerszintű intuíció. Ezek, valamint új mérnöki területek — például a szemantikai vagy határmérnökség — egyre fontosabbak lesznek az AI korszakának szoftverfejlesztésében.
Több kérdést is felvet a mérnöki munka változó jellegéről, az emberi felelősségről, a komplex rendszerek menedzseléséről, valamint arról, hogyan lehet garantálni a biztonságot és a minőséget az automatizáció egyre mélyebb bevonásával. A szereplők végig azt kutatják, mik a kulcsképességek, amelyekkel a mérnököknek fel kell vértezniük magukat, hogy valóban hozzáadott értéket tudjanak teremteni a jövő meghatározó technológiáiban.
