A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 108 perc

Merész felfedezések a Merkúr rejtélyes világában: újabb űrmissziók nyomában

A Merkúr az egyik legizgalmasabb, de legkevésbé feltárt kőzetbolygó: különleges mágneses tere, szélsőséges felszíni viszonyai és rejtélyes jelenségei izgalmas kérdéseket vetnek fel – újabb űrmissziók révén pedig egyre több titokra derül fény.

A Merkúr, a Naprendszer legbelső bolygója, valóban extrém körülményeiről híres: szédítő hőmérséklet-ingadozások, pusztító napsugárzás és meteoritbecsapódások határozzák meg az atmoszféramentes felszín sorsát. Ezek a kihívások hatalmas akadályokat gördítenek a tudományos kutatás útjába, így annak ellenére, hogy fizikailag közelebb van hozzánk, mint a Jupiter vagy a Szaturnusz, mégis a legkevésbé feltárt kőzetbolygók egyike maradt.

A korábbi űrmissziók – a Mariner 10 és a Messenger – csak részlegesen tudták feltérképezni a Merkúr felszínét és mágneses terét. A jelenleg úton lévő BepiColombo űrszonda, amely az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) közös vállalkozása, jelentős áttörést ígér: célja a bolygó egyenlítői övezetének és sarki régióinak korábban ismeretlen területeit is közelebbről megvizsgálni. Ez a misszió nemcsak a felszínt, hanem a mágneses mezőt, a belső szerkezetet és az exoszférát is figyelemmel kíséri – ezek kulcskérdéseket vetnek fel a bolygó eredetének és fejlődésének megértésében.

A részletes bolygófelszín-felvételek középpontjában lenyűgöző kráterek, ősi vulkáni foltok és különös fénylő pontok állnak, amelyek a Merkúr geológiai múltjáról mesélnek. Külön érdekesség például a bolygó hatalmas, több millió kilométer hosszan elnyúló, nátriumból álló farka, amelyhez hasonló jelenségeket főként üstökösöknél ismerünk. A videó bemutatja, hogyan alakulnak ki ezek a „planetáris farok” jelenségek és milyen kapcsolatban állnak a Nap sugárzásával, illetve a bolygófelszín sajátos kémiájával.

A Merkúr egyedülálló forgási- és keringési dinamikája – például a három a kettőhöz forgás-rezonancia – szintén izgalmas megfontolásra készteti a kutatókat: hogyan befolyásolja mindez a hőeloszlást, a mágneses mező kialakulását és a különböző felszíni folyamatokat? A bolygó egymáshoz képest elforduló napjai, hosszú éjszakái és intenzív zónái további váratlan kérdéseket vetnek fel a légköri eloszlás, a felszín változása és a geológiai aktivitás múltja kapcsán.

Mindezek új megvilágításba helyezik, mit is jelent egy közeli, de extrém világ kutatása – milyen elméleti és technológiai kihívásokat kénytelenek leküzdeni a tudósok, és milyen tanulságokat jelenthetnek mindezek a Naprendszer egyéb bolygóinak, vagy akár távoli exobolygók vizsgálata szempontjából is.