Felvetődik a kérdés, mennyit ér valójában egy népszerű videojáték, mint a Mario Kart. Az érvelés játékos stílusban vizsgálja a fogyasztók hajlandóságát, hogy akár extrém összegeket is kifizetnek egy-egy címért, miközben más játékok technikai hibákkal és hiányosságokkal jelennek meg, mégis milliós eladásokat produkálnak.
A szerző példákon keresztül mutatja be, hogy miért tűnik indokolatlannak bizonyos árképzés a játékiparban. Szó esik a nyitott világú játékok és különféle franchise-ok eltérő minőségéről és ár-érték arányáról, miközben felmerül, hogy a nagyobb szabadság illúziója mennyiben befolyásolhatja a vásárlási döntéseket.
A humoros túlzásokkal élő felvetések egy pontra fókuszálnak: miért és meddig hajlandók a gamerek fizetni a minőségért vagy akár a nosztalgia miatt. Ezzel együtt érdekes kérdéseket vet fel a játékipar árazási stratégiáiról, az előrendelések pszichológiájáról, valamint a piaci jelenségekről, mint például a scalper-jelenség vagy az előrendelési rohamok.
