A retro videojátékok piaca évek óta virágzik, és számos vállalat próbálja kihasználni a nosztalgiahullámot különféle újrakiadásokkal. Egyes cégek, mint például a Retrobit és a Mod Retro, minőségi újrakiadásokat kínálnak elérhető áron, és gyakran olyan játékokhoz is hozzáférést adnak, amelyek korábban elérhetetlenek vagy nagyon drágák voltak a gyűjtők számára.
Más vállalatok – köztük az IM8bit – azonban gyakran döbbenetesen magas árakon kínálnak jól ismert, könnyen beszerezhető játékokat retro kiadásban. Az említett esetben a Sega együttműködésével, a Sonic the Hedgehog 35. évfordulójára egy Sonic 2 kazetta kerül piacra, amelyért 100 dollárt kérnek, holott az eredeti játék teljes dobozos példánya is alig több mint 25 dollárért megvásárolható használtan.
A limitált kiadások némi extra csomagolással, esetleges ritka színváltozatokkal és szerencsejáték-szerű elemekkel (pl. az 1/8 arányban kapható „Chaos Emerald Energy” kiadás) próbálják indokolni az árat. A csatorna szerzője szerint azonban ezek az újdonságok nem feltétlenül szolgálnak valódi értéknövelő extraként, inkább csak az érzelmi kötődés kihasználásával próbálnak minél több pénzt kicsikarni a rajongóktól.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg megéri-e az újra legyártott, díszcsomagolt, de egyébként könnyen elérhető klasszikus játékokra jelentősen túlárazott összeget kiadni. Vajon a nosztalgia megtéveszti-e a vásárlókat, vagy csak egy újabb üzleti modell lehetősége a retro kiadások piacán?
