A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 12 perc

MemoMind One: új okosszemüveg kamera nélkül a privát szféra megőrzéséért

Egy forradalmian új, kameramentes okosszemüveg jelent meg, amely a privát szférát és a diszkrét technológiát helyezi előtérbe, miközben minden fontos funkcióval ellátja viselőjét.

2026-ban egyre gyakrabban jelennek meg a piacon olyan okosszemüvegek, amelyekbe kamerát építenek, ám ez sokak számára kellemetlen és bizalmatlanságot ébreszt. Ebben a kontextusban mutatkozik be a MemoMind One, amely szakít ezzel a trenddel: teljesen kamera nélkül érkezik, viszont sztereó kijelzőt és beépített hangrendszert kínál, mindezt rendkívül könnyű, csupán 46,6 grammos keretben.

A MemoMind One fejlesztése mögött az XGIMI áll, akik otthoni projektoraikról ismertek, így az optika és a képmegjelenítés terén komoly előnyöket hasznosítanak. A szemüveg többféle stílusban elérhető, speciális Zeiss dioptriás lencsékkel, valamint praktikus extrákkal, például napszemüveg-klippel is bővíthető.

Érdekes technológiai részlet, hogy a kijelzők kizárólag zöld árnyalatúak, micro OLED panelekből állnak, és a hullámvezetős rendszerük révén csak a viselő számára láthatók. A képernyők szöge és pozíciója testre szabható, így például feliratok vagy értesítések kényelmesen olvashatók, akár a szabadban is, mivel a fényerejük kiemelkedő.

A beépített Harman Audio EF-X hangrendszer lehetővé teszi, hogy a szemüveget ne csak vizuális, de hangos információforrásként is használjuk, például telefonhívások lebonyolításához vagy zenehallgatáshoz. Emellett AI-funkciók egész sorát támogatja: fordítás, navigáció, diktálás, jegyzetelés, teleprompter, amelyek mind a viselő keze alatt elérhetők.

Filozófiai szinten is újat hoz a MemoMind One: minden adatfeldolgozás helyben, a szemüvegben történik, titkosítva, így a felhasználó magánszférája kiemelt szerepet kap. Az egygombos kezelést gesztusvezérlés és telefonos applikáció egészíti ki, amely tovább bővíti a testreszabhatóságot és az élményt. Felmerül a kérdés, mennyiben változtathatják meg ezek a szemüvegek a mindennapi szokásokat, illetve valóban képesek-e végérvényesen feloldani a technológia és a személyes tér közötti feszültséget?