A kritikus újra rávilágít egy emlékezetes, sokat vitatott filmre, amely valós történetből készült. Az elemzés középpontjában a többek által kínosnak, túljátszottnak vagy akár kizsákmányolónak ítélt színészi játék áll, különösen, amikor ismert színészek speciális igényű karakterek bőrébe bújnak.
Betekintést kapunk a két testvér közötti bonyolult kapcsolati dinamikába, valamint abba, mennyire torzíthatja a médiareprezentáció az eredeti memoárt. Az értékelés közben a kritikus merész humorral és szarkazmussal kiemeli a rendező, Anjelica Huston pályáját, és felveti, mennyire nehéz ízlésesen megjeleníteni ilyen témákat.
Felmerül a kérdés, miért olyan nehéz valódi emberséget csempészni ezekbe a karakterekbe, illetve miért tűnhet egyes esetekben a drámai pillanat önmaga paródiájának. Az elemzés összehasonlít más alkotásokat, amelyek hasonló témákat dolgoztak fel, de egészen más hangnemmel és sikerrel.
Kiemelt figyelmet kapnak a film kínos fordulatai, a sokszor oda nem illő visszatekintések, valamint az, hogyan lehet egy eredetileg megható történetből szinte önmaga ellentétét faragni. Noha helyenként zavarba ejtő vagy akár gusztustalan a megvalósítás, pont ettől válik különösen szórakoztatóvá a néző számára.
