A tengerfenék eddig feltáratlan területei hatalmas mennyiségű olyan ásványkincset rejtenek, mint a kobalt, a nikkel és a réz, amelyek elengedhetetlenek az okoseszközök, az elektromos járművek, a napelemek és a szélerőművek gyártásához. Ezekre a fémekre a zöld átállásban várhatóan egyre nagyobb igény lesz, ami a mélytengeri bányászat felgyorsításához vezethet.
A norvég vizektől a Csendes-óceánig terjedően már javában tart a verseny az új források megszerzéséért. Norvégia például élen jár a mélytengeri bányászat iparágának engedélyezésében, míg más országok, mint Németország vagy Franciaország, óvatosságra és moratóriumra szólítanak fel.
Az újonnan fejlesztett bányászati technológiák – például autonóm robotok és speciális hajók – alkalmazása sosem látott mélységekben teszi lehetővé a nyersanyag-kitermelést, miközben kutatók és civil szervezetek a mélytengeri ökoszisztéma rendkívüli törékenységére hívják fel a figyelmet. A tudomány jelenlegi állása szerint komoly kockázatot jelenthetnek ezek a beavatkozások az élővilág hosszú távú fennmaradására.
A szabályozásért felelős nemzetközi szervezet, az International Seabed Authority, kulcsszerepet kap a kitermelés engedélyezésében és ellenőrzésében, ám a geopolitikai és gazdasági érdekek erős ellentéteket szülnek. A fejlett országok és a fejlődő államok közötti erőviszonyok, támogatási rendszerek, valamint a szabályok alakulása is jelentős befolyással lesz arra, kik és hogyan jutnak hozzá az értékes fémekhez.
Nem csupán technológiai és szabályozási kérdések vetődnek fel. A dokumentumfilm fontos etikai és társadalmi konfliktusokat is feszeget: ki viseli a környezeti károk következményeit, miközben a megújuló energiák tisztaságát hirdetjük? Kik profitálnak a mélytengeri bányászatból, és ki marad ki belőle? Hogyan lehet összeegyeztetni az energiaéhségünket bolygónk sérülékeny ökoszisztémájának megőrzésével?
