Az összehasonlítás középpontjában három ország – Olaszország, Japán és az Egyesült Államok – szendvicsei állnak, amelyek három fordulóban különböző elvárásokat teljesítenek. Minden körben egy-egy ikonikus, helyi legenda és vadkártya szendvics kerül a fókuszba, így különféle hagyományok, ízek és elkészítési módok kerülnek terítékre.
Az első fordulóban olyan ismert szendvicsek kerülnek előtérbe, mint az olasz panino con mortadella, a japán tamago sando és az amerikai grilled cheese. Minden egyes ételnél szó esik az eredetéről, a felhasznált alapanyagokról, a jellegzetes ízmintázatokról, illetve arról is, hogy egyes hozzávalók hogyan emelik ki a fogás egyediségét – például a japán tojáskrém vagy az amerikai cheddar sajt és aranyló, ropogós kenyér.
A második körben regionális legendák kapnak szerepet: mozzarella in carrozza Dél-Olaszországból, yakisoba pan Japánból, illetve az USA-ból a masszívan töltött Reuben szendvics. Az étkezés közben felmerül a kérdés: mi teszi ezeket annyira különlegessé, és miért rajonganak értük helyben?
Végül a vadkártya kör igazán extrém különlegességeket fed fel: Toszkána különleges, belsőségekből készülő lampredottó szendvicse, Japán édes, gyümölcsös fruit sando-ja és az USA-ban, Puerto Ricó-i ihletésből született hibárito, amelynél a kenyér szerepét is banán (plantain) váltja fel. A kóstolók folyton kiemelik az ízek, textúrák, állagok, sőt, még a szendvicsek mérnöki struktúrájának fontosságát is.
Az összevetés nem pusztán gasztronómiai kérdésként jelenik meg, hanem kulturális és hagyományőrző jelentőséggel is bír, miközben olyan izgalmas témákat boncolgat, mint az ikonikus ételek evolúciója, a helyi ízlésformáló tényezők és a nemzetközi hatások.
