Az emberiség évszázadokon át vágyott arra, hogy feltárja a Föld határain túli ismeretlent, ám a világűr meghódítása egészen új távlatokat nyitott. A modern űrkutatás révén már nemcsak a Napot, a Holdat és a bolygókat figyelhetjük meg, hanem közvetlenül is visszacsatolást kapunk róluk az oda küldött űrszondák fényképein keresztül.
Az univerzum derengő fénye lenyűgöző, ám a ragyogó gázködök és csillaghalmazok élethez barátságtalanok. Az élethez szilárd felszínű, kőzetbolygókra van szükség, ám ezek sem mind lakhatók: a Merkúr kicsiny méretével és szélsőséges hőmérsékleteivel, valamint fémszerű magjával kihívásokat vet fel. A Messenger űrszonda vizsgálatai szerint múltja vulkanikus volt, de mára kihűlt, üres, kietlen világ maradt.
A Vénusz, a Föld szomszédja, ködbe burkolózott és halálos légkört rejt, amely részben megfejthetetlenné teszi felszínének kutatását. Radarfelvételei a folyamatos vulkáni tevékenységet és a fiatal felszínt sejtetik, míg a mindent beburkoló légkör elvesztette a vizet, amely a Földön az élet alapja. A földi óceánok nemcsak klímát szabályoznak, hanem lehetővé teszik az összetett molekulák és a biológia megjelenését is.
A Hold különös kettősségét is feltárja a videó: míg egyik oldala fiatalabb, sötét kőzetekkel borított, a másik vastagabb kéreggel különbözik. A holdi becsapódások és vulkáni síkságok lenyomataiból következtethetünk a Naprendszer viharos múltjára. Érdekes elméletek születnek a Hold keletkezésének kérdésében is, például hogy egy Mars-méretű égitesttel történt ütközés során szakadt ki anyaga a Földből.
Elgondolkodtató kérdések merülnek fel: Vajon milyen szerepet játszott a Hold az élet kialakulásában? Hol találhatunk vizet a Holdon, és milyen jövőt kínálhat az emberi felfedezés számára? A Hold déli sarka, állandó sötétségével és potenciális jégkészletével különösen izgalmas célpont lehet a jövő űrmissziói számára. Ezek az új perspektívák kulcsfontosságúak lehetnek saját eredetünk és helyünk megértéséhez a Naprendszerben.
