Léteznek olyan videojátékok, ahol a játékos nem a történet központi hőseként, hanem inkább egy mellékszereplőként vagy akár névtelen szemlélőként vesz részt az eseményekben. Ez a videó húsz példát mutat be arra az esetre, amikor a játszható karakter mindössze külső szemlélője vagy asszisztense a valódi főszereplőknek, miközben a világ élete és halála mások döntésein múlik.
Felmerül a kérdés, milyen hatással van mindez a történetmesélésre – megfoszt-e minket az azonosulástól, vagy épp ellenkezőleg, jobban be tud vonni minket az adott univerzumba? Egyes játékokban – mint például a Stray vagy a Maneater – maga a játszható karakter nem is emberi, hanem egy állat, így a játékélmény is alapvetően eltér a megszokott hősi utaktól.
Más alkotásokban a háttérbe szorított karakterek révén új perspektívából szemlélhetjük a jól ismert világokat, mint például a Lord of the Rings: The Third Age vagy az Enter the Matrix, ahol a nagy események csak periférikusan érintenek minket. Érdekes kérdés, hogy a játékos mennyire érzi magát bevonódottnak ilyenkor, ha nem ő hozza a fontos döntéseket és nem ő a történet motorja.
Felvetődik az is, vajon meg lehet-e oldani, hogy a játékos egyszerre legyen részes és kívülálló, vagy szükségszerűen csökken-e az élmény intenzitása, ha a főhősi szerepet mások töltik be. A videóban felsorolt játékok mind másként közelítik meg ezt a problémát, változatos példákat mutatva be a játéktervezési döntések és narratív lehetőségek tárházából.
