Az utóbbi évtizedekben a jótékonyság etikájában jelentős hangsúlyt kapott az ésszerű és hatékony adományozás, különösen az úgynevezett hatékony altruizmus mozgalmában. A racionális megközelítés szerint az a legjobb segítési forma, amely a legnagyobb pozitív hatást képes elérni, mérhető eredményeket produkálva.
Ezzel áll szemben a szeretet etikája, amely nem csupán a számok vagy az adományok mérhetősége alapján közelít, hanem arra ösztönöz, hogy ismerjük meg személyesen, kiknek segítünk, és érzelmileg is kapcsolódjunk hozzájuk. Kiemeli az egyén méltóságát, és azt vallja, hogy a morális fejlődésünkben a karakterformálás, az empátia és az odafordulás a középponti elem.
Felvetődik a kérdés, vajon mennyire fontos, hogy az adományozás során ne csak a hasznossági szemlélet érvényesüljön, hanem megmaradjon az érzelmi odafordulás a segítséget kérőkhöz. Egy másik izgalmas gondolat, hogy képesek vagyunk-e szeretni olyanokat is, akik még csak a jövőben születnek meg, és milyen jelentősége van annak, hogy már előre gondoskodunk róluk. A szeretet etikája szerint a jövő generációkhoz való viszonyunk is meghatározza, mennyire vagyunk képesek társadalmilag felelős és törődő életet élni.
Mindez újraértelmezi a segítés fogalmát, és kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet, illetve kell racionálisnak lennünk a gondoskodás során. Megnyílik a lehetőség egy olyan társadalom felé, ahol az érzelmeknek is helye van az etikus cselekvésben.
