Az utóbbi években ismét fellendült a CD-eladások száma, ami sok zenehallgatót arra késztetett, hogy új CD-lejátszó vásárlásán vagy a meglévő lecserélésén gondolkozzon. A technológiai fejlődés azonban oda vezetett, hogy ma már jelentősen átalakult, miből válogathat a vevő; az egyszerű CD-lejátszó helyett szemponttá vált például a DAC, a jitter, a meghajtó minősége és a javíthatóság kérdése is.
A lejátszók legfontosabb eleme a mechanika, vagyis a tálca, a motor és a lézeres olvasó – ezek meghibásodása esetén sokszor maga a márka sem tud már pótalkatrészt biztosítani, hiszen a legtöbb cég (például Sony, Philips vagy Sanyo) valójában kész mechanikákat vásárolt külső gyártóktól. Az új gyártók kínálata többségében egyszerű, számítógépes optikai meghajtóra épül, amelyek kevésbé tartósak vagy stabilak, mint a régi ‘tank’ CD-lejátszók.
Néhány gyártó, mint a Denon, Marantz vagy Luxman, még ma is saját mechanikát gyárt, azonban az alkatrészhiány és a javítás problémái egyre kézzelfoghatóbbak. Az is felvetődik, hogy megéri-e egy 10-15 éves készüléket javítani, amikor a legtöbb márkánál a szervizhálózat már nem a régi, az alkatrészek elérhetősége csökkent, és gyakran csak teljes cserét ajánlanak fel akciós áron.
Más izgalmas kérdések is előkerülnek: érdemes-e a CD-lemezeket csak egyszerűen lejátszó, minden az egyben készüléket választani, vagy inkább különálló transzport és DAC eszközt? Hogyan lehet a legjobban kihasználni egy régi, de jól működő lejátszót? Vajon a használtpiacon vagy az új modellek között találhatjuk meg a legjobb ajánlatokat? Az is kiderül, hogy a Blu-ray lejátszók gyakran titkos befutók lehetnek CD-hallgatáshoz, és az új generáció számára milyen motivációk hajtják a fizikai média népszerűségét.
