A beszélgetés során Mary Beard lerombolja azokat a népszerű tévképzeteket, amelyeket Hollywood és a modern filmipar alakított ki az ókori Rómáról. Szóba kerül, hogy mennyire félrevezető az a makulátlanul fehér, grandiózus, homogén világ, amit a mozik ábrázolnak, szemben a valójában rendkívül sokszínű, multikulturális és összetett római társadalommal.
Érdekes kérdések merülnek fel a gladiátorjátékok kapcsán – például, hogyan viselkedett valójában a közönség, milyen társadalmi szabályok és szokások uralkodtak a Colosseumban, illetve hogyan különbözött ez a Circus Maximus elengedett, vegyes társaságú, hangos kocsiversenyeitől.
A történész bemutatja, hogy a rabszolgaság milyen mélyen áthatotta a mindennapi életet, egészen az öltözködésen és a hajviseleten keresztül. Szó esik Pompeji és Vindolanda felfedezéseiről, amelyek egyedi bepillantást engednek a római hétköznapokba, továbbá megvizsgálja a római nők helyzetét is, különös tekintettel jogaikra és társadalmi státuszukra.
Bepillantást kapunk a római diadalmenetek, „triumphusok” szerepébe: ezek nem csupán a győzelem demonstrációi, hanem a hatalom kivetítése és az identitás megerősítésének eszközei, melyek során az elfoglalt népek, természeti kincsek is megjelentek. Az interjú során kiemelt helyet kapnak azok a római személyiségek, akik a történelmet formálták – köztük Augustus, Julius Caesar, Cicero vagy épp Nero –, valamint az a gondolat, hogy miként jelennek meg a rómaiak újra és újra a nyugati kultúra önképében.
A beszélgetés kiterjed a görög–római kultúra kölcsönhatásaira, a szobrokról alkotott fehér márványeszmék mítoszára és a fordítások értelmező szerepére is, különösen az „Odüsszeia” modern olvasatában. Végül érdekes morális dilemmákat vet fel azzal kapcsolatban, hogyan ítéljük meg a történelmi szereplőket, és mit kezdjünk a múlt ellentmondásaival.
