New Yorktól Tokióig követhetjük Marty Mouser útját, aki mindenáron el akar jutni a világ egyik legnevesebb pingpongbajnokságára. A középpontban nem maga a sport, hanem az a folyamatos küzdelem áll, amellyel Marty pénzt próbál szerezni, miközben egyre inkább zsákutcába futnak a tervei.
Szédítő tempó, folyamatos veszteségek – ilyen érzéseket kelt a film, amelyben a főszereplőt Timothy Chalamet alakítja. A karakter szinte folyamatosan pörög, és a néző is érzi azt a nyomást, amelyet a kevés idő és a rengeteg csalódás okoz.
Különleges hangulatot ad a Safdie testvérek markáns rendezői stílusa, amely már az Uncut Gemsben is felismerhető volt. A szereposztásban népszerű komikusok és meglepő vendégszereplők is feltűnnek, többek között Kevin O’Leary, aki önmagát játssza, és Odessa Zion, aki szintén emlékezetes alakítást nyújt.
A történet cseppet sem kínál példaképeket: a legtöbb karakter antipatikus, ám éppen ez adja az egésznek azt a „vortex of negativity” hangulatot, amelytől olyan egyedi élményt nyújt. Érdekes téma, hogy vajon mennyire lehet szurkolni egy antihősnek, és mennyire unalmas vagy szórakoztató az, amikor a főhős egymás után szabotálja saját esélyeit.
