Az elemzett film egy egyedülállóan sűrű atmoszférájú, független alkotás, amely a szűk térben és minimalista környezetben játszódó történetmesélésen keresztül mélyen vizsgálja a néző karakterének zártságát és pszichés küzdelmeit. A rendező és főszereplő, Markiplier sajátos interpretációját adja egy videójáték-adaptációnak, ahol az események nagyrészt egy fém tengeralattjáró belsejére korlátozódnak, így a néző szinte végig szoros közelségben marad a főhőssel.
Érdekes kérdéseket vet fel a film azon keresztül, hogy mennyire szükséges vagy hasznos előzetes ismerettel rendelkezni a forrásjátékról a cselekmény teljes megértéséhez. Az elbeszélés gyakran absztrakt, többször sejtelmesen hagy homályban alapvető részleteket, a zavaros kommunikáció, statikus, torzított hangok pedig még tovább növelik a rejtélyességet és a néző bizonytalanságát az elhangzottak valóságát illetően.
A hangulatot és a történetvezetést különösen a lassú tempó, a klausztrofóbia és a világépítés titokzatossága teszi markánssá. A recenzens hangsúlyozza: a film nem igyekszik mindent egyértelműen elmagyarázni, inkább elgondolkodtat és kutatásra késztet, számos kérdést nyitva hagyva, ezzel erősen ösztönözve a nézőt a háttérvilág és mitológia mélyebb felfedezésére.
