A kritikus egyedi nézőpontból közelíti meg az „Iron Lung” című filmet, amely Markiplier, vagyis Mark Fishbach első nagyjátékfilmes próbálkozása. Minden fontosabb szerepet – írót, rendezőt, főszereplőt, vágót, producert és forgalmazót – maga Markiplier tölt be, ami rendkívül ritka a filmiparban. Ez a független alkotás hatalmas sikert ért el, különösen az önálló terjesztésének köszönhetően, ami egyedülálló példája annak, miként tud egy YouTube-sztár áttörni a mozifilmek világába.
A történet egy posztapokaliptikus univerzumban játszódik, ahol az emberiség szinte teljesen eltűnt a „The Quiet Rapture” nevű esemény következtében. Simon, a főhős – aki egyben rab is – egy vérből álló óceánban vizsgálódik egy holdon, egy szűk tengeralattjáróban. A kamera szinte végig ebben a kis térben marad, miközben rejtélyes és nyugtalanító események követik egymást.
Az elemzés kitér arra, milyen kihívásokat rejthet, amikor a rendező egy személyes projekt minden részletét maga irányítja. Felvetődik a kérdés, sikerült-e Markipliernek objektív és szélesebb közönséget megszólító mozit alkotnia, vagy túlságosan saját rajongótáborának szólt-e az adaptáció. Emellett a film technikai aspektusai – például a látvány és a hangkeverés – is elemzésre kerülnek, miközben bizonyos gyengeségek, például a cselekmény lassúsága vagy az időnként érthetetlen párbeszédek is szóba kerülnek.
Az alkotás egyik legizgalmasabb beszédpontja a YouTube-ról elinduló filmkészítők útja és az új típusú tartalomgyártók sikerének jelentősége a mozis világban. Mindez felveti a kérdést, hogyan tud egy ilyen alkotás egyszerre szolgálni meglévő és új nézőket, és milyen buktatói lehetnek annak, ha valaki szinte teljes alkotói kontrollt gyakorol egy film felett. Az összefoglaló nem árul el konkrét befejezést vagy megoldást, hanem inkább gondolkodásra késztet e témák kapcsán.
