Az elemzés középpontjában a Super Mario Sunshine áll, amely a Nintendo Gamecube-re jelent meg, de ma már a Nintendo Switch Online szolgáltatáson keresztül is elérhető. A bevezető bemutatja, hogyan próbálta a Nintendo túlszárnyalni a Mario 64-et, és milyen nagy kockázatokat vállaltak az újdonságokkal.
A történet során Mario egy napsütötte szigetre, az Isle Delfino-ra érkezik, ahol azonban szennyezett környezet és veszélyes „festékszerű” anyag várja. Különleges eszközként a FLUDD (Flash Liquidizer Ultra Dousing Device) nevű vízágyút kapja, amely segíti a tisztításban és az akadályok leküzdésében. Yoshi is feltűnik, ám ezúttal újszerű képességekkel és némi visszafogott jelentőséggel.
A játékmenet jelentős része a platformelemek és a FLUDD használata köré épül; azonban a pályák és helyszínek változatossága korlátozott, hiszen az egész játék lényegében egy nyaralószigetre koncentrál. A klasszikus Mario-mozdulatok többsége visszatér; néhány hiányzó elem azonban érzékenyen érinti a sorozat rajongóit.
Zenei téren Koji Kondo és Shinobu Tanaka gondoskodnak a karakteres dallamokról, bár a hanghatások, különösen a szinkronizálás és a helyiek hangja, megosztónak bizonyulnak. Itt is megjelennek olyan titkos pályák, ahol a FLUDD nélkül csak a platforming tudásodra számíthatsz, ezek előrevetítik a Super Mario Galaxy játékstílusát is.
A modern Switch-port technikai oldalról apróbb kompromisszumokat igényel, például a vezérlők újbóli beállítását, érzékelhető bemeneti késleltetést és a mentési állapotok használatát. Felmerül a kérdés, mennyire öregedett jól a játék, és megállja-e még a helyét a mai 3D-s Mario-játékok között.
