Bárki, aki valaha is játszott a Mario-játékokkal, elgondolkodhatott már azon, vajon a legendás vízvezeték-szerelő tényleg érzi-e a sok fájdalmasnak tűnő élményt, amit minden egyes pályán elszenved. Eldobnak thwomp-ok, belesétál a lávába, vízbe fullad – mindezt évtizedek óta. De vajon ezek csak animációk és poénos effektek, vagy szerepel bármilyen hiteles reakció is Mario részéről?
Az adás különböző módszereket vizsgál, amelyekkel a valódi – emberi – fájdalom felismerhető lenne egy másik személynél, főleg akkor, ha nem tud beszélni. Kitér a fájdalomra adott hangos reakciókra, arckifejezésekre, mozgásbeli változásokra, de még a viselkedésbeli változásokra is – mindazokra, amelyeket ápolók és orvosok használnak azoknál, akik kommunikációjukban akadályozottak.
A műsor részletesen boncolgatja, mennyire konzisztens vagy éppen ellentmondásos Mario viselkedése a különböző játékokban. Felmerül, hogy Mario néha ugyan kiabál, ha megsérül, vagy elaludhat, ha hosszabb ideig nem mozog, de mégis, gyakran teljesen érzéketlennek tűnik a legextrémebb sérülések közepette is. Vajon mindez csak játékmechanika, vizuális gag, vagy mögötte valami érdekes, akár tudományosan is értelmezhető magyarázat állhat?
További izgalmas kérdéseket is feldob a műsor: lehet, hogy Mario genetikai rendellenességben szenved, amely miatt nem érez fájdalmat, ami magyarázatot adhat viselkedésére? Vagy egyszerűen csak próbál beilleszkedni, és a környezetének megfelelni? Ezek a felvetések nemcsak a játékokat, de a karaktert is új fényben láttatják.
