Különleges lehetőséget ragadnak meg a résztvevők: néhány órára szinte teljes szabadságban járhatják be Phenjan utcáit, és együtt futnak a város lakóival a nemzetközi Pyongyangi Maratonon. A megszokott, szigorúan felügyelt körülmények után szinte hihetetlen érzés tapasztalni az önállóságot, a pezsgő tömeget és a rendkívüli hangulatot.
Az esemény történeti jelentősége is kiemelkedő: ez az első nagy nemzetközi esemény Észak-Koreában hat év elteltével, így nemcsak profi sportolókkal, hanem számos külföldi delegációval és a helyiek tömegeivel telik meg a stadion és az utcák.
A futás során váratlan pillanatok érik a résztvevőket: egyszerű emberi gesztusok, mosolyok, pacsik, rövid beszélgetések a helyiekkel – mindezek az apró, mégis megrázóan fontos találkozások új megvilágításba helyezik az ország lakóit. Az utcán szurkoló gyermekek, az erkélyeken integető idősek és a futó páros igazi kapcsolatot teremthetnek ebben a rövid időszakban.
Felmerülnek a zárt rendszer, a szabadság korlátozása és a nyugati percepció kérdései is. Mit jelent ténylegesen az emberi kapcsolat olyan közegben, ahol az idegenekkel való spontán találkozás gyakorlatilag ismeretlen? Hogyan lehet átélni és megérteni mindennapjaikat egy számunkra szokatlan környezetben?
Az, hogy a sport, különösképpen a futás közösségi élménnyé válik, váratlanul mély érzelmeket szabadít fel, mind a külföldi résztvevők, mind a helyiek számára. Egy-egy pillanat erejéig leomlanak a korlátok, és mindenki egy nagyszabású ünnep részese lehet.
