Marantz története igazán különleges: egy kis konyhaasztalnál indult New Yorkban Saul Marantz merész és forradalmi audiofejlesztésével. Már a korai modellek – mint a Model 1, Model 7 és Model 8B – gyorsan hírnevet szereztek a csúcskategóriás előerősítők és erősítők piacán, elsősorban minőségük és luxus kinézetük miatt.
A tervezési igényesség azonban veszélyeztette a vállalat pénzügyi fenntarthatóságát. Az olyan modellek, mint a Model 10B, drága extrákkal, például beépített oszcilloszkóppal készültek, de gyártásuk veszteséges volt. A vállalat szinte csődbe ment, amikor egy váratlan filmesipari szereplő, a Superscope megvásárolta őket, és ezzel új irányt adott a márkának, együttműködve a japán gyártástechnológiával.
Az 1970-es években Marantz kiemelkedő szériát dobott piacra: a 22XX sorozatot. Ezek a sztereók nemcsak lenyűgözően néztek ki, de minőségük, tartósságuk és újszerű tervezési megoldásaik révén minden háztartás álmakészülékei lettek. Az univerzális szekrénydizájn és az egyszerű modelljelölési rendszer is megkülönböztette őket a konkurenciától.
Érdekes kérdésként merül fel, mi adta Marantz tartósságát a piacon, hogyan sikerült átvészelniük az iparági változásokat, és miként tudtak többször is új korszakot nyitni a hi-fi világában. Vajon lesz-e még valaha retró újragondolás, vagy mindig a ’70-es évek jelentik számukra az örök aranykort?
