Andrew Epstein, a kampány kreatív igazgatója arról mesél, hogyan építettek fel egy erőteljes közösségi média jelenlétet Zohran Mamdani kampányában. Kiemeli, hogy a digitális térben kialakult kapcsolatok a szavazókkal összeértek a személyes megjelenéssel: míg az emberek online látták Zohrant és programját, addig a való életben önkéntesek keresték meg őket otthonaikban és az utcákon.
Az egyik kiemelt stratégia az volt, hogy közvetlenül az emberekhez fordultak, főleg olyan munkásosztálybeli választókhoz, akik első vagy második generációs bevándorlók, és szinte kizárólag színes bőrűek. Ezekkel a szavazókkal arról beszélgettek, miért szavaztak Donald Trumpra, vagy miért nem vettek részt eddig a választásokon, majd megismertették őket egy konkrét gazdasági programmal, melynek középpontjában a megélhetési költségek csökkentése állt.
Szemléletes példát hoznak arra, hogyan törhet át egy-egy erős videó a közvélemény ingerküszöbén, amikor valós választói érzéseket és problémákat közvetít. Szó esik arról is, hogy az egész demokrata párt tanulhat ezekből az online kampánystratégiákból: egyértelmű ellenséget és napirendet kell az emberek elé tárni, olyan programmal, amelyben a választók önmagukra ismerhetnek.
Felvetik azt a kérdést, mi különbözteti meg Zohran kampányát a többi demokrata jelölttől, és milyen tanulságokat vonhat le ebből országosan is a párt, különös tekintettel az online figyelemgazdaság működésére. Érdekes kontraszt rajzolódik ki a kampányüzenetek és a személyes politikai narratívák között, új irányokat kijelölve a politikai marketing számára.
