2025 fizikai Nobel-díját a makroszkopikus kvantum-alagúteffektus elméletének és kísérleti igazolásainak ítélték oda. A díj hátterében egy 1985-ben megjelent, jelentős áttörést hozó tanulmány áll, amely először mutatta be, hogy ez a kvantumhatás nemcsak egyedi részecskék esetében, hanem nagyobb, sokrészecskés rendszerekben is megfigyelhető.
A kvantum-alagúteffektust legtöbben az elektronmikroszkópokban látott apró, nanométeres szintű jelenségként ismerik. John Clark, Michael Devory és John Martinez felfedezése azonban megmutatta, hogy nagyobb skálán, például szupravezető vezetékek áramainál is létrejöhet hasonló folyamat, ahol az áram egy akadályon keresztül ‘átfolyhat’ kvantumos tulajdonságainak köszönhetően.
A vizsgált szupravezető vezetékek csak extrém alacsony, közel abszolút nulla hőmérsékleten alkalmasak erre, amikor az elektronok közös kvantumállapotban mozognak. Ez a kísérleti eredmény új dimenziót nyitott a kvantumtechnológiákban, megalapozva számos mai alkalmazást, különösen a kvantumszámítástechnikában.
Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a kvantumfizika filozófiai, elvont gondolataiból miként vált lehetségessé kézzelfogható technológiai fejlesztések kiindulópontjává. Milyen további áttörések várhatók, és kiket tüntettek ki ezért a díjért?
