Modern bankkártyáink olyan mindennapi eszközök, amelyeket azonban kevesen néznek meg közelebbről. A gyártási folyamat során a plasztik lapokat speciális nyomtatóval mintázzák, majd mágnescsíkkal és laminált borítással látják el, mielőtt a szükséges mikrochipet beépítenék.
A mágnescsíkos technológia könnyen hamisítható, így jelentős biztonsági kockázatot jelent – ezt bizonyítják azok a korábbi visszaélések, amelyeket csalók, például Tony, első kézből mutattak be. A magstripe egyszerűen másolható, adataink könnyen illetéktelen kezekbe kerülhetnek.
A mikrochip fejlesztésének története egészen a hetvenes évekig vezethető vissza, és egy francia feltaláló, Roland Moreno álomához kapcsolódik. A videóban bemutatják, hogyan hasonlít egy középkori pecsétgyűrű működése a mai chipes bankkártyákhoz – a hitelesítés és az egyediség analógiáján keresztül.
Felvetődik a kérdés: hogyan lehet megóvni banki adatainkat a csalóktól, és milyen szerepet játszik ebben a kártyák technológiai evolúciója? A videó többek között azt is boncolgatja, miért tartott ennyi ideig, míg a bankrendszer felismerte a mágnescsíkos kártyák gyenge pontjait, és miért választották annak idején ezt a technológiát, noha már akkor is ismerték annak kockázatait.
