Az 1972-ben megjelent Magnavox Odyssey visszarepít bennünket a videojátékok hőskorába: ez volt az első otthoni videojáték-konzol, amely forradalmasította a szórakoztatóipart. A bemutató során különböző tartozékokat és játékokat ismerhetünk meg; a rendszer meglepő egyszerűsége és egy kis humorral átszőtt hangvétel kiemeli az eszköz különlegességeit.
Néhány meghökkentő technikai részletre is fény derül, például hogyan működnek a vezérlők, miért kellett a képernyőre fóliákat ragasztani, vagy az elektromos csatlakozók furcsaságaira. A szerző külön kitér a Nintendo-féle fénypuskára, amely elsőként jelent meg videojátékkal kapcsolatban, szintén az Odyssey-hez.
Gyakorlati problémák is felmerülnek, mint a korábbi elemfolyás okozta károk, vagy a régi technika összehangolásának nehézsége egy ausztrál televízióval. A javítási folyamat bemutatása mellett érdekes kérdéseket vet fel arról, hogy mennyiben tekinthető az Odyssey digitális vagy analóg eszköznek.
A játékok kreativitását és a szabályok önkéntes betartásának fontosságát boncolgatja, valamint azt is, hogy mennyire más volt a játékélmény a mai automatizált videojátékokhoz képest. Vajon van még értelme ezeknek a régi, alapvetően társasjáték-szerű videojátékoknak a modern világban? És mi minden derül ki egy ilyen több évtizedes konzol kinyitásakor?
