A második generációs játékkonzolok időszakába tekinthetünk be, ahol a Magnavox Odyssey 2 vetélkedett olyan riválisokkal, mint az Atari 2600 és az Intellivision. E korszakot a mikroprocesszoros technológia és a cserélhető ROM-kazetták fémjelezték, amelyek lehetővé tették a játékélmény bővítését és az új programok megjelenését.
Az Odyssey 2 1978-ban jelent meg, és eltért elődeitől egyedi billentyűzetével, amely számítógépes érzetet kölcsönzött a gépnek – még ha valódi programozási lehetőségekkel nem is rendelkezett. A konzol azonban nem érte el az Atari 2600 eladási sikereit, főként az előnytelen piaci támogatás és a limitált fejlesztői csapat miatt. Ennek ellenére összesen több mint 2 millió darabot adtak el világszerte, különféle márkaneveken, például Philipsként Európában vagy Videopac G7000 néven.
A bemutató során részletesen vizsgálják a konzol külső és belső kialakítását, a dobozok grafikai világát és a joystickok különböző típusait. Érdekes technikai megoldások kerülnek előtérbe, például az Intel által fejlesztett 8048 mikrovezérlő és az 8244-es egyedi videochip.
A videó hangsúlyt helyez az Odyssey 2 játékkönyvtárára: a bemutatott 18 játék között találhatók klasszikus arcade átiratok és eredeti ötletek is. Megtudhatjuk, hogy milyen megoldásokkal küzdötték le a fejlesztők a technikai korlátokat, milyen újszerű lehetőségekkel bővültek egyes címek (például a szerkeszthető labirintusok), illetve hogy miként vegyítették a fizikai társasjáték elemeket a videójátékokkal.
Az is felmerül, hogy milyen visszhangot váltottak ki a piacra dobott játékok a szellemi tulajdonjogok terén, és hogyan igyekeztek a fejlesztők egyedi élményt kínálni a hardver adottságai mellett. Számos nosztalgikus visszatekintést is kapunk a korabeli játékfejlesztés és -fogyasztás kultúrájára.
