Az energiatermelés jövőjéről szóló elemzés bemutatja, milyen áttörések történtek a magfúziós technológiában az elmúlt évtizedekben, és milyen mérnöki nehézségek állják még útját a működőképes fúziós reaktoroknak. Felvetődik a kérdés, hogy miért áramlik most hirtelen milliárdnyi befektetés ebbe a területbe, miközben évtizedek óta azt hallani, hogy az áttörés „mindig 50 évre van”.
Az összeállítás különféle fúziós megközelítéseket mutat be, mint például az inerciális és a mágneses összetartás, miközben részletesen kitér arra, hogyan lehet extrém hőmérsékletű plazmát hatékonyan bezárni úgy, hogy a folyamat végül több energiát adjon, mint amennyit befektetünk. Megvilágítja, milyen kihívásokkal jár a reaktor belső falának, az ún. „first wall”-nak az anyagválasztása — legyen szó volfrámról, berilliumról, bóról vagy akár folyékony lítiumról.
Az anyag gondosan tárgyalja, hogyan kell egyszerre megoldani a fal hőelvezetését, a radioaktív sugárzás elleni védelmét, valamint a végső célt, vagyis hogy ez a fal előállítsa a további üzemanyagként szükséges tríciumot is. Újabb izgalmas kérdésként jelenik meg, hogy vajon a nagy állami laboratóriumok, mint az ITER, vagy privát startupok lesznek-e azok, akik először valósítják meg a kereskedelmileg is működő fúziós erőművet.
