Az amerikai kormány bevándorlási politikájában jelentős szerepet játszanak magáncégek, amelyek milliárdos szerződéseken keresztül profitálnak a tömeges kitoloncolásból. Ezek a cégek nemcsak a fogvatartásban, hanem a migránsok szállításában is kulcsfontosságú szereplők.
Összetett és átláthatatlan alvállalkozói láncokon keresztül áramlanak az állami források, miközben sok szerződés részleteit titkosítják, ami komoly átláthatósági és etikai kérdéseket vet fel. Az újságírók és jogvédők gyakran csak részleges információkhoz jutnak hozzá, így az állampolgárok sem láthatnak bele könnyen az állami pénzek felhasználásába.
A magánbörtönök, mint a Geo Group és a CoreCivic, a legtöbb bevándorlási fogvatartottat kezelik, és üzleti modelljük a folyamatos keresletre épül. Hosszú távú, több milliárd dolláros szerződések biztosítják fennmaradásukat, miközben az átláthatósági kérdések mellett a lobbitevékenység és összefonódások is megjelennek a döntéshozatalban.
A migránsok nemcsak fogvatartottként, hanem az ország különböző pontjaira szállítva is jelentős költségeket jelentenek az államnak, melyet több tucat, gyakran kevéssé ismert légitársaság és logisztikai cég szolgál ki. Az információk elzárásának újabb módszerei tovább nehezítik, hogy a közvélemény pontos képet kapjon ezek működéséről és profitjáról.
Mindezt súlyosbítja, hogy a humanitárius kérdések és a kitoloncolás körülményei szintén rejtve maradnak – a gyors és gyakran kegyetlen bánásmód, a szerződések korlátozott ellenőrizhetősége és a folyamatosan növekvő pénzügyi érdekek újabb kérdéseket vetnek fel a politika irányairól és következményeiről.
