Maffiák árnyékában a történet 1904-ben veszi kezdetét, amikor a fiatal Enzo a bányákban dolgozik, majd végül egy nagy hatalommal bíró család szolgálatába áll. A játék alapvetően egy klasszikus maffiatörténetet követ, tele a megszokott műfaji elemekkel: árulókkal, családi konfliktusokkal és szerelmi szállal, amely azonban – a szereplők szerint – alig kínál valódi döntési vagy befolyásolási lehetőséget a játékos számára.
Szó esik arról, mennyire repetitív lett a játékmenet, kiemelve a folytonos, kissé ügyetlennek érződő késpárbajokat, amelyek a legtöbb főellenségnél és fontosabb harcnál visszaköszönnek. A játékosok kritizálják a monoton küldetéseket, a lassú sétákat és a sablonos, már százszor látott történetvezetést is. Felmerül, hogy a szereplőkkel, különösen a főhőssel és a szerelmi szállal, nehéz azonosulni; a karakterek laposak, a sztori közben nincs igazi drámai mélység.
Az alkotás leginkább a hangulatos környezet, a szépen kidolgozott pályák és a helyenként humoros párbeszédek révén tud némi érdeklődést fenntartani. Az autóversenyek, bár teljesen szkripteltek, kellemes színfoltot jelentenek. Ugyanakkor a szűk mozgástér és a szabadság hiánya miatt a világ élvezete is korlátok közé szorul.
Felmerül a kérdés, hogy van-e még értelme a klasszikus, erősen fókuszált, de innovációktól mentes maffiatörténeteknek egy olyan világban, ahol már számos hasonló mű született. Lehet-e ma még újat mondani ebben a zsánerben, vagy ez a történet is csak egy újabb átlagos epizód a hosszú sorban? A kritikában a színészi teljesítményt is elemzik, és bár a hangok rendben vannak, önmagában ez sem tudja felfrissíteni az élményt.
