Madagaszkár, a világ legszegényebb szigete, ahol a lakosság 80%-a napi 2 dollárnál kevesebből él, egészen különleges mindennapokat tár a néző elé. A helyi utcák forgatagában szembeötlő a túlélésért folytatott küzdelem: alapvető szolgáltatások hiánya, gyakori áramkimaradások és nehézkes vízellátás nehezítik a hétköznapokat. Mégis, a lakók találékonysága és rugalmassága minden szűkös körülmény ellenére is kiemelkedő.
Az Antananarivo városi piacain a másodkézből beszerzett ruháktól a helyben készült édes koba süteményig minden megtalálható. Megismerhetjük, hogyan fonódik össze a más-más vallású és származású emberek élete, illetve milyen identitáskérdések, sztereotípiák élnek a helyiek fejében önmagukról. Felmerül a kérdés: miért különbözik Madagaszkár szegénysége más afrikai országokétól, annak ellenére, hogy nincsenek határos országai, sem polgárháborúi?
A film a fővárosi forgatagon túl eljut a külvárosok szemetével, zsúfoltságával és vízparti konténerlakásaival terhelt részeibe is, ahol a mindennapi túlélés eszköze a kreativitás, az újrahasznosítás és a közösségi összetartás. A városi problémákat, mint a rossz infrastruktúra, az egészségügy és a közlekedési káosz, személyes történeteken keresztül mutatja be.
A vidéki Nosy Be szigetén a turizmusból származó pénzek áramlásának kérdései, a helyiek hétköznapjai, valamint egy iskolás fiú, Christiano életén keresztül válnak láthatóvá a néző számára. A kontraszt a turisták luxusa és a helyiek mindennapi küzdelme között kiélezett, és fontos kérdéseket vet fel a fejlődés, jutalmazás, remény és társadalmi egyenlőtlenségek témájában.
