Emmanuel Macron 2017-es győzelmével új gazdaságpolitikai irányba állította Franciaországot. Ennek célja az adók csökkentése, a munkanélküliség visszaszorítása és a közkiadások mérséklése volt. Ezeket a reformokat a gazdaság dinamizálása érdekében indították el, hogy hosszú távon fenntartható maradjon a szociális jóléti rendszer.
Bár a kezdeti időszakban kedvező visszajelzések érkeztek, az évek során Franciaország eladósodottsága rekordszintre emelkedett, a gazdasági növekedés pedig elmaradt a várakozásoktól. A GDP-arányos államadósság drasztikusan nőtt, miközben a gazdaság alig mutatott növekedést. Ez a helyzet számos kérdést vet fel az alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök hatékonyságával kapcsolatban.
Franciaország az elmúlt években több kihívással nézett szembe: a sárgamellényesek mozgalma, a világjárvány, az ukrajnai háború miatti energiakrízis, politikai válságok és maguk a strukturális gazdasági problémák. Mindemellett nagy hangsúlyt fektettek a technológiai és startupszektor támogatására: a Station F és a Mistral AI sikere mutatja, hogy bizonyos területeken jelentős fejlődés történt.
Noha a munkanélküliség általánosságban csökkent, a fiatalok körében továbbra is magas. A munkaerőpiac reformjai ugyan javulást hoztak, de sokak számára a foglalkoztatás továbbra is kiszámíthatatlan és nehézkes. Emellett a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, a társadalombiztosítás pénzügyi terhei és az egyenlőtlen versenyfeltételek is feszültségeket okoznak.
Miközben Franciaország komoly állami támogatásokkal igyekezett fenntartani a vállalkozásokat, ezek a lépések számos „zombi vállalat” fennmaradását is biztosították, miközben a termelékenység és az innováció üteme lassult. Felmerül a kérdés: van-e kiút az adósságcsapdából, és sikerülhet-e egyensúlyt teremteni a gazdasági növekedés és a szociális újraelosztás között?
