Képzeljünk el egy luxuskategóriás gyapjúpulóvert, ám ezúttal nem a megszokott borsos áron, hanem mindössze 50 dollárért – ezt ígéri a Quince. A márka arra építette fel arculatát, hogy prémium érzetű termékeket kínál jóval alacsonyabb áron, szembeállítva magát a hagyományos prémium márkákkal.
A Quince üzleti modellje a gyártótól közvetlenül a fogyasztóhoz rendszerben működik, így kiiktatja a köztes szereplőket és a hagyományos bolti infrastruktúra költségeit. Fenntarthatósági törekvéseiket is hangsúlyozzák: minimalizált csomagolás, újrahasznosított anyagok és a közvetlen szállítás révén csökkentett emissziók.
Érdekes kérdések merülnek fel a minőség, az etika és az utánzatok (dupe-ok) körül. Vajon tényleg összevethető egy Quince-termék egy ismert luxusmárka megfelelőjével, vagy csak ügyes marketinghúzás áll a látszat mögött? Hol húzódik a határ az inspiráció és a másolat között, és milyen jogi, valamint etikai következményei lehetnek ennek a stratégiának?
A vállalat termékkínálata rendkívül széles – ruházaton kívül lakáskiegészítők, táskák, bútorok, sőt vitaminok és bőrápolási termékek is elérhetők. Mindezek közül kiemelkedik a 100% mongóliai kasmírból készült pulóver, amely körül a minőség objektív mérőszámait, a gyártás helyszíneit, valamint az árképzés átláthatóságát is részletesen bemutatják.
Egy további izgalmas vonal a fogyasztói magatartás változása: a mai vásárlók egyre kevésbé ragaszkodnak a márkanevekhez, és szívesebben keresik a minőségibb, ám elérhető árú alternatívákat. Ez a trend azonban nem várt konfliktusokat is szül a hagyományos márkákkal, akik bírósági úton támadják a Quince összehasonlító marketingjét és formatervezési hasonlóságait.
