Számos tudományterület között kimagasló eredményeket elérni ritka képesség, de Luis Alvarez, a részecskefizikus olyan életpályát futott be, ahol az atomenergia, az ókori egyiptomi piramisok és a dinoszauruszok kihalását övező rejtélyek kutatása egyaránt helyet kapott.
A világháborús időszakban Alvarez kulcsszerepet vállalt a Manhattan Projectben: új eljárásokat dolgozott ki a plutóniumalapú atomfegyverekhez, így alapjaiban formálta a korszak tudományos és társadalmi történelmét. Módszerei azonban minden esetben további kérdéseket vetettek fel: hogyan lehet az atomenergia működését irányítani, milyen véletlenek és bonyolultságok vezetnek nagy felfedezésekhez?
A hatvanas években figyelme az egyiptomi piramisok titkaira irányult, ahol újszerű módszerekkel – például a kozmikus sugárzás muonjaival – igyekezett új, rejtett termeket felfedezni. Ezek a kutatások megtanították a tudósközösséget arra, hogy a tudományos módszerek átültetése más területekre mennyi váratlan eredménnyel járhat.
Később családi kapcsolat révén közös kutatásban vett részt fiával, Walter Alvarezzel. Együtt boncolgatták a geológiai K-T határréteg titkait, keresve a választ arra, milyen kozmikus esemény vagy természeti katasztrófa vezetett a dinoszauruszok tömeges kihalásához. Felmerül a kérdés: lehet-e egyetlen nagyerejű becsapódás felelős az egész élővilág átrendeződéséért?
A történet során mindvégig közös gondolatként jelenik meg, hogy egy-egy tudományos áttörés mennyivel több, mint egyetlen személy vagy szakterület sikere – és hogy vajon meddig vihetjük tudásunkat, ha merünk kérdéseket feltenni számunkra ismeretlen területeken.
