A nemzetközi műkincs-kereskedelem árnyoldalaira fókuszál ez a riport, amely megvizsgálja, hogyan kerülnek háborús övezetekből származó lopott régiségek az európai műtárgypiacokra. A vámügyi nyomozók leplezetlenül számolnak be arról, miként azonosítanak és foglalnak le antik műalkotásokat, amelyeket a Földközi-tenger partvidékén, Líbiában, Szíriában vagy Jemenben fosztottak ki és csempésztek be Nyugatra.
Az összeállítás felfedi, milyen kapcsolat lehet a terroristacsoportok – például az Iszlám Állam – finanszírozása és az illegális műkincs-kereskedelem között. Bemutatja, hogy a régészek kutatása, a rendőrségi nyomozások és a fedett ügynökök akciói hogyan segíthetik a határokon átnyúló bűnözés feltárását. Érdekes aspektus, hogy a műgyűjtők, galériák, sőt neves múzeumok mennyire nyitják meg kapuikat ilyen kétes eredetű tárgyak előtt, és mennyire kérdőjelezik meg azok eredetét.
A riport rendszeresen visszatér a kérdéshez: milyen jogi kiskapuk és mulasztások teszik lehetővé, hogy ezek a műtárgyak „tiszta” múlttal rendelkező tárgyakká váljanak. Több szereplő is megszólal, akik igyekeznek feltárni a kereskedelem útvonalait, a hamis iratok előállítását és az online piacterek szerepét ebben a globális játszmában. A néző betekintést nyer abba, milyen kreatív módszereket alkalmaznak a csempészek és a galériák az eredetek eltitkolására.
Felvetődnek etikai és jogi dilemmák: lehet-e „jóhiszemű” vevő, ha az eredet bizonytalan? Mit tehetnek a múzeumok, régészek és hatóságok a kulturális örökség védelmében, és mi történik a lefoglalt műtárgyakkal, amikor származási országukban továbbra is háború dúl?
