Az Egyesült Királyságban egyre több embert érint a felhalmozás problémája, amelynek során otthonaik szó szerint elárasztódnak kacatokkal és személyes tárgyakkal. A film több ilyen történetet mutat be, köztük egy londoni milliomos agglegény, Rody életét, akinek öt emeletes, négymillió font értékű háza szinte elveszett a több évtizednyi újság és holmi alatt.
A mentális egészség kérdései gyakran állnak a felhalmozás hátterében. A dokumentumfilm kitér arra is, miként húzódnak mély, feldolgozatlan traumák a gyűjtögetés szokása mögött. Rody például testvére halálát, míg Sarah, a vidéki egyedülálló anya, másik gyermekének elvesztését próbálja feldolgozni – mindkettőjük számára a felhalmozott tárgyak érzelmi védelmet jelentenek a múlt fájdalmas eseményei ellen.
A különféle családtagok kapcsolatai is komolyan sérülnek a zsúfoltság miatt. Gyakori, hogy a felhalmozók hozzátartozói, barátai vagy volt partnerei érzik magukat kiszorítva, miközben segíteni próbálnak szeretteiken. Ezt a pszichológiai küzdelmet, a szégyen érzését, valamint az őszinte szembenézést önmagukkal és a múlttal is megmutatja a film.
A történetekben kiemelt szerepet kapnak a szakértők is: pszichoterapeuta és professzionális rendszerezők dolgoznak együtt a szereplőkkel. Új módszereket próbálnak ki, például tárgyak jelentőségének megkülönböztetését, csoportos terápiás foglalkozásokat, és bátorítják őket az első darabok elengedésére. Felmerül a kérdés, vajon lehetséges-e kitörni a felhalmozás ördögi köréből, ha sikerül szembenézni a régi traumákkal?
