Jerome Foster II előadásában gyermekkori emlékein keresztül vezet be minket abba a kérdéskörbe, hogy az emberek hogyan illeszkednek a világba, és miként élhetnének jobban harmóniában saját bolygójukkal. Személyes történeteiben rámutat: az Egyesült Államok különböző régióiban jelentős eltérések vannak abban, hogy mennyire férnek hozzá a közösségek a természethez és a zöldterületekhez.
Az előadás rávilágít arra, hogy a városi lombkoronák jelenlétének hiánya, a túlmelegedés, illetve a szennyezett levegő számos társadalmi problémával összefonódik. Megállapítja, hogy ezek az eltérések etnikai hovatartozás és jövedelmi viszonyok alapján markánsan rajzolódnak ki, és történelmi okai vannak, amelyek ma is éreztetik hatásukat.
Szemléletes példákon keresztül járja körül, milyen egészségügyi és gazdasági előnyökkel járhatna, ha a közösségek szélesebb körben hozzáférnének a fákhoz és parkokhoz, és hogyan javíthatna ez a társadalmi igazságosság helyzetén. Kitér arra is, miképp erősíthetné a közösségi összetartozás érzését, ha gyerekek és fiatalok aktívan részt vennének környezetük zöldítésében.
Nagy hangsúlyt fektet a helyi kezdeményezésekre és arra, hogy minden egyes ember képes lehet változást hozni: akár egyetlen cselekedettel, például egy fa elültetésével, elindíthat egy hosszabb távú, pozitív folyamatot közösségében. Olyan stratégiai kérdéseket vet fel, mint hogyan teremthető méltányosság a zöldterületek elosztásában, hogyan lehet hatékonyan befolyásolni a döntéshozókat, és mi kell ahhoz, hogy a társadalom egésze prioritásként kezelje a természethez való hozzáférést.
