Különleges történelmi visszatekintést kapunk egy ritka, ám annál izgalmasabb számítógép, a Lobo Max 80 világába. A szerző saját gyermekkori tapasztalataiból kiindulva idézi fel a ’70-es évek végét és a ’80-as évek elejének személyi számítógépes piacát, amikor a cégek tömege próbált szerencsét a rohamosan fejlődő iparágban.
A Max 80 műszaki jellemzői és felépítése feltűnő: masszív, ék alakú ház, könnyen bővíthető hardver, megbízható billentyűzet, valamint a korszakban kiemelkedőnek számító Z80-as processzor és akár 128 kilobájt RAM. Érdekesség, hogy a gép működéséhez elengedhetetlen egy floppy meghajtó, bootolásra kizárólag erről képes.
Bemutatásra kerül a gép háttere is: miként alapította Roger Billings a Lobo Drive Internationalt, és hogyan próbált a cég az S100 buszos kiegészítőktől a Max 80-ig fokozatosan áttérni a saját számítógép gyártására. Megismerhetjük, hogy az LX80 bővítő támogatta a különböző meghajtókat a TRS-80-hoz vagy az Apple II-höz, de a kompatibilitási problémák miatt nem érhettek el igazán nagy sikereket.
A Max 80 egyik fő erőssége a TRS-80 Model 1 és 3 szoftverkompatibilitás, illetve a kettős operációs rendszer-választék (CP/M és LDOS). Felsorakoznak a médiavisszhang pozitív visszajelzései, miközben felmerülnek a pénzügyi nehézségek és a cég bukásának okai is.
A gép műszaki állapotának feltárása, hibakeresése, javítása révén izgalmas betekintést kapunk a retro hardver helyreállításának kihívásaiba. Érdekes részlet az is, hogy egy ma készülő emulátor segítségével a Max 80 öröksége a digitális térben is életben maradhat.
