Az időutazás a PlayStation 2 korszakának utolsó éveibe repít vissza, amikor brit boltokban gyakran jelentek meg olcsó, kevésbé ismert játékok. Ezeket a játékokat gyakran ismert filmekhez, sorozatokhoz vagy reklámfigurákhoz kötötték, hogy kihasználják az aktuális népszerűséget.
E trend egyik különös példája a Little Britain – The Video Game, amely a híres brit sketch-sorozat alapján készült. A játék több platformon is megjelent 2007-ben, és főként minijátékokból áll, amelyekben olyan karaktereket irányíthatunk, mint Vicky Pollard, és Lou & Andy. Minden minijáték az eredeti sorozat egy-egy jelenetéhez vagy hangulatához kapcsolódik, miközben a játékmenet meglehetősen egyszerű és repetitív.
A játék fejlesztésében két brit stúdió, a Gamerholics és a Games Source vett részt, akik korábban is főleg szerény költségvetésű, úgynevezett shovelware játékokat készítettek. A készítők sikeres brit retro címekhez hasonlítják a Little Britain videojátékot, megemlítve a ZX Spectrum és Commodore 64 időszakát, amikor hasonló stílusban készültek műsoralapú játékok.
Felmerül a kérdés, vajon tényleg annyira rossz játékról van-e szó, amilyennek sokan tartják, vagy csak egy újabb áldozatává vált a „trendi rossz játék” besorolásnak? A beszélgetésből kirajzolódik, mennyire lehet zavaró vagy csalódást keltő, ha egy népszerű múltbeli sorozatot elkapkodott, félkész formában ültetnek át videojátékba, és hogy a nosztalgia mennyit segíthet vagy árthat egy ilyen projektnek.
Érdekes felvetés, hogyan változtak az évek során a játékkiadási szokások, mit jelentett a „budget game” fogalma a 2000-es évek elején, és hogy a humor és a társadalmi érzékenység hol találkozik a játékadaptációk világában.
