Az elmúlt években egyre többen keresik a digitális minimalizmus útját, elutasítva a folyamatos online jelenlétet és a figyelemelterelő alkalmazásokat. Ezzel párhuzamosan nő a „butatelefonok” iránti érdeklődés, amelyek csak a legalapvetőbb funkciókat kínálják a felhasználóknak.
Egyes készülékek, mint a Light Phone III, arra vállalkoznak, hogy egyesítsék a klasszikus telefonok letisztultságát egy modern, prémium kivitelezéssel. Az OLED kijelzővel, nagy, fizikai gombokkal, valamint egyszerű, letisztult kezelőfelülettel rendelkező telefon célja, hogy lehetővé tegye a mindennapi kapcsolattartást, zenehallgatást, podcastek fogyasztását vagy éppen a térképes navigációt – mindezt zavaró értesítések és közösségi alkalmazások nélkül.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a minimalizmus mennyire jár kompromisszumokkal a használhatóság, a funkciók és a mindennapi kényelem terén. Manuális címbeírás a navigációhoz, hiányzó ujjlenyomat-olvasó, vagy éppen a jóval többet tudó, olcsóbb okostelefonokkal való összehasonlítás – mind olyan szempontok, amelyek tovább árnyalják a minimalista készülékek valós értékét.
Vitaindító témaként pedig felmerül: az emberek képesek lennének-e csak egy ilyen „butatelefonra” támaszkodni, vagy ez inkább egy másodlagos eszköz lehet azoknak, akik végleg maguk mögött hagynák az állandó digitális zajt?
