Az ausztráliai Sawmill Settlement kis térségében rejtőzik egy apró ház, amely azt a kérdést feszegeti: mennyit érdemes ténylegesen megépíteni, ha igazán csak a szükségesre akarunk törekedni? A tulajdonos kívánsága egy olyan hely volt, amelynél alig több kell, mint egy sátor, de mégis komfortosabb, és barátokkal, családdal is megosztható.
Az épület különleges kihívás elé állította a tervezőjét, mivel egy patakmederben található, ahol az összes környékbeli csapadékvíz összegyűlik. Kreatív szerkezeti megoldásokkal, kiemelt oszlopokkal és vízzáró rétegekkel sikerült megőrizni a telek eredeti, természetes állapotát, amit a tulajdonosa annyira szeretett.
Külsőre kissé nyers, markáns acélborítású házat látunk, amely rideg látványa ellenére meghitt és meleg belsőt rejt. A választott alapanyagok, például a rozsdás acél és a helyi keményfa, nem csupán az erdei tűz veszélye miatt praktikusak, hanem szépségük is páratlanul illeszkedik a környezethez. A tervezők még az ablakok szúnyoghálóit is szokatlan módon, vízszintesen helyezték el, hogy a kilátást ne fedje el semmi, miközben a friss levegő beáramlik.
A lakás további érdekessége, hogy minden szolgáltatás rejtve marad: a vezetékek és rendszerek a padló alatt, lépcsőn át futnak, sőt a lapos acéltető is messze eltér a szokványos házakétól. Átgondolt, praktikus, mégis esztétikus dizájn szolgálja a pihenést ebben az egyedülálló, természetközeli otthonban. Vajon miként teljesíthet egy ilyen radikálisan letisztult otthon a mindennapokban?
